Jean Pain egy erdőőr volt a XX. század utolsó harmadában Franciaország déli részén. Itt jött rá arra az elfeledett tudásra, ahogy a középkorban itt élt templomos lovagok készítettek energiatermelő komposztot. A módszer lényege a következő:
Az erdőben található fahulladékot, bozótot, faleveleket, lehullott ágakat stb összegyűjtve először vízzel átitatjuk (2 hónapon keresztül), mivel ezen anyagok komposztálása enélkül borzalmasan nehéz (erre a célra szolgáltak a templomosok máig fennmaradt nagy kőmedencéi is). Ezt követően az alábbi ábra alapján "komposztáló kupacot" építünk:
A komposztáló kupac kritikus tömege 4m3, ami azt jelenti, hogy ekkora méret felett indul be az a folyamat, amitől a hőtermelés megindul. A megépítést követően néhány napon belül a kupac belsejében 60-70C fok hőmérséklet mérhető, ami hónapokon keresztül fennmarad. Az erjedés melléktermékeként metángáz is fejlődik (ennek begyűjtéséhez a fenti ábrán szereplő konstrukciót még ki kell egészíteni gázelvezető csövekkel), ami felhasználható, üzemanyagnak, gázfűtésre stb. Pain számításai szerint hozzávetőleg 10 kg bozót szükséges 1 liter üzemanyagnak megfelelő energiát hordozó metán előállításához. Pain egy 6*6*3 méteres komposztálót épített, ami 90 nap alatt képes volt előállítani 500m3 gázt, ami elég energia két tűzhely három gázrózsájának működtetéséhez egy éven keresztül. Pain egy 200 méteres csövet is bevezetett a komposztálóba (a fenti ábra szerint), ami percenként 4 liter melegvizet tudott szolgáltatni (ami elegendő volt a ház fűtéséhez és melegvizéhez). (Egy 100m2-es ház egész éves fűtéséhez 15-20m3 komposzt szükségeltetik, de valószínűnek tűnik, hogy korszerűsítésekkel akár 5m3 komposzt is elég lehet egy ekkora alapterületű lakás teljes fűtéséhez).
Mivel a cél a fenntarthatóság és a környezettel való együttélés is, ezért 3-4 hónap elteltével a komposzt kupacot el kell bontani (bár jóval tovább "működik") és a félig erjedt komposztot a talajon 8-10 cm-es vastagságban el kell teríteni. Az így előkészített termőföld kész is a termesztésre. A vetést közvetlen a komposztba kell tenni és eltekintve az extrémen száraz területektől (ahol célszerű szalmaréteggel is fedni a szétterített komposztot), a termény öntézés nélkül is kifejlődik és jelentős terméshozamot hoz (a műtrágyázásos módszernél jóval jelentősebb a hozam, viszont a bozótkomposztos termelés gépesítését sajnos még nem sikerült megoldani). A komposzt egy részét (20-40%) vissza kell teríteni az erdőbe, ahonnét a bozótot és gallyakat hoztuk, mert különben idővel nem tartható fenn a körforgás.
Nagyon érdekes tény, hogy amennyiben a klasszikus módszert választjuk és komposztálás helyett a bozótot illetve a fahulladékot egyszerűen elégetjük, akkor egyrészt jelentősen kevesebb energiát tudunk nyerni másrészt az így megmaradt égéstermék talajjavítása nem a legjobb megoldás (a könnyen oldódó oxid- és karbonát vegyületek ugyanis a talajban lévő nedvesség ionerősségét növelik így a még meglévő humuszkészlet természetes égési folyamatát gyorsítják fel. Ezáltal a terméshozam rövidtávon növekszik ugyan, de ennek a talaj elszikesedése az ára. A régi belga közmondás szerint is: "a fahamu és a mész az apát gazdagítja, de a fiát koldusbotra juttatja."
Pain módszerét sokan kétkedve fogadták, mert általános vélekedés szerint nitrogén nélkül nem tartható fenn tartósan magas terméshozam műtrágyázásos módszerrel. Ezzel kapcsolatban eddig nem készült megfelelő kutatás, de valószínűnek látszik, hogy időközönként a bozótkomposzt közé kevert szerves eredetű trágyával már mindenképpen hosszú távon is tökéletesen működőképes egy ilyen gazdaság.
